Sziasztok!

Nagy lelkesedéssel vágok bele ebbe a blogba, amit ihlehetett több minden. Egyrészt már egyészen abnormális korban sportfüggő voltam, 6 éves koromtól kihagyhatatlanok a Forma-1-es futamok (kivéve a 2001-2006 időszakot - erről majd egy későbbi bejegyzésben), 8 éves korom óta a foci- és kosármeccsek, majd mostanra, alig második X-em betöltése után az amerikai futballtól az íjászaton át egészen a krikettig (ez komoly) minden sportágba belekóstoltam.

Másrészt amire már általános iskolás koromban rájöttem, az az, hogy én más szemszögből nézem a sportközvetítéseket, mint ahogy azt a mainstream média leadja. Sosem tudtam például a favoritnak szurkolni. Roger Federer elámított, amikor 2001-ben legyőzte Pete Samprast, de tavaly nem tudtam volna jobban ellene szurkolni Roddick ellen a wimbledoni döntőben.

Aztán ahogy beburjánzott életünkbe az internet, végre túlléphettem Vitár "megalszik-a-tej-a-számban" Róbert közvetítésein és Palik "kegyetlen" László eszmefuttatásain, és egyre több véleménnyel találkozhattam.

Ezek közül kiemelkedett Bill Simmons, akit a közönség csak Sports Guyként ismer. Aki hallott már róla, olvassa a cikkeit, az vagy gyűlöli vagy imádja, és ha ez utóbbi, remélem gyakori olvasója lesz blogomnak. Célom nem az ő cikkeit majmolni, urambocsá' lefordítani, hiszen mint senkivel, vele sem értek egyet mindenben.

Célom sokkal inkább az, hogy a sportokat, sportolókat, sporteseményeket ne a (sajnos az összes magyar nyelvű sporttévében) megszokott hős- és szenzációhajhász felfogásban elemezzük, hanem nézzünk kicsit a hátországba is, illetve helyezzük az eseményeket széles kontextusba, hiszen Usain Bolton kívül a sport nem sprint, hanem maraton.

Első cikkem aktuális lesz, de szeretnék foglalkozni történelmi eseményekkel is, amiket talán még soha nem elemeztek olyan szempontból, ahogyan én látom őket.

Jó olvasgatást!