A labdarúgó-világbajnokság a világ egyik legnépszerűbb, legfontosabb és legizgalmasabb sporteseménye. Állítólag. Mindenesetre a lebonyolítása nem a legmeggyőzőbb, és éppen az ezáltal okozott káosz felé haladunk. Mielőtt még gyorsan félbehagynák a kedves olvasók a cikkemet, szögezzünk le valamit:
Uruguay, Dél-Korea, Egyesült Államok, Ghána: ezen csapatok egyike világbajnoki elődöntős lesz. Elgondolkodtató, hogy sokan ezt miért puszta szerencsének, és miért nem a rendszer hatalmas defektjének értékelik. Félreértés ne essék, az alábbi négy ország "minitornájának" győztese megérdemli az elődöntőbe kerülést, hiszen semmit nem vétettek a szabályok vagy a sportszerűség ellen, így például Dél-Korea is igazolhatja magát, hogy szégyenteljes enyhe bírói segítség ellenére is el tud érni ilyen teljesítményt.
Miért a rendszerben keresem a hibát? Tulajdonképpen a hiba biztosan ott van, kérdés, hogy a FIFA, a labdarúgó-kultúra vagy a játékosok rendszerében. Egy világbajnokság négy évente van, ráadásul "csak" 32 csapat kerülhet ki (ellenpéldák hamarosan), talán elvárható lenne, hogy olyan csapatok, akik négy éve ezért dolgoznak, ne azon gondolkodjanak egy mérkőzés 85. percében, hogy mi lenne nekik a legjobb végkimenetel.
Márpedig a csoportmérkőzések utolsó köre a labdarúgást háttérbe szorítja az ordenáré számolgatás érdekében. Az egész hiba abban gyökeredzik, hogy a házigazda csapat az A/1. helyre kerül be (ez nem azt jelenti, hogy ők az első kiemelt, ezzel csak azt garantálják, hogy ők játsszák a nyitómeccset), ezzel pedig - leszámítva amikor egy igazi esélyesnél van a VB, mint 4 éve vagy 4 év múlva - az A csoport automatikusan könnyebb lesz. A nyolcaddöntő pedig A1-B2, C1-D2, stb. lebonyolításban zajlik, így abban a pillanatban, hogy megszületik az A csoport első helyezettje, beindul a dominóeffekt, mindenki oda megy, ahova be tudja magát taktikázni.
Idén a franciák kritikán aluli teljesítménye és az A csoport másik három tagjának rapszodikus játéka különösen katasztrofálissá tette a helyzetet. Ezután jött a B csoport, ahol az argentínok messze kiemelkedő játéka alapján a laikus azt gondolná, mindegy, hogy Uruguay vagy Mexikó ellen kell játszaniuk.
Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Az a 16 csapat, aki továbbjut, világbajnokságot akar nyerni, és ehhez nem 15 csapatot kell legyőznie, csupán négyet. Ha van bármilyen lehetőségem, hogy 15 ellenfélből 4-et kiválasszak, nem egyértelmű, hogy próbálok előrelátóan gondolkodni?
Azonban Argentínának nem volt erre lehetősége. Meccsük másnapján két, a vb előtt esélyesnek kikiáltott csapat nyílt csoportja volt soron. Az angolok és a németek a csoport szinte bármelyik helyén végezhettek, azonban ha a papírformát teljesítik, onnantól minimális számolás, és egy kis józan paraszti ész elég ahhoz, hogy eldöntsék - kis túlzással - hogy akarnak-e vébét nyerni, vagy sem. Az argentínok a számukra fontos csoportok tudata nélkül, a németek és az angolok ennek tudatával léptek pályára.
Az angoloknak például minden nyitva állt. Egy korai gól Szlovénia ellen, az USA pedig ikszre áll. Megvan a csoportelsőség, elkerültük az argentínokat, gondolhatták. Azt viszont nem hiszem el, hogy egy angol segédedző nem szakította meg délutáni teáját azzal, hogy kiszámolta volna: "Gyerekek, ha az amcsik rúgnak egy gólt akkor cseszhetjük,be kéne gyötörni még egyet." Annak rendje és módja szerint az amcsik rúgtak egyet, ezzel gyakorlatilag elkapálva az angolok vb-esélyeit.
Ezután jött a németek meccse. Tudván az ágrajz már biztosított állását, úgy ültem le nézni a meccset, hogy "kíváncsi vagyok, hogy a németek hogy intézik el a második helyüket." Félidőben dupla-dupla nulla volt az állás, nem a legjobb a németeknek. Egy gól a szerbektől és bajban vannak, így nem volt más választásuk, muszáj volt gólt rúgni, kockáztatni kellett az első helyet (akármilyen bénán is hangzik ez), nehogy kiessenek.
Ez negyed óra alatt sikerült is, innentől kezdve a sorsuk a szerbek kezében volt, ha volt egy kis eszük, egész Németország a szerbeknek szurkolt. Ehhez képest a másik tökéletes megoldás született meg, Ausztrália gyorsan rúgott kettőt. Megmondom őszintén, nem vagyok német szurkoló, ezért ennek kevésbé örültem. Letettem a sört málnaszörpöt, és szomorúan belegondoltam, hogy mostantól negyed óráig azt fogom nézni, hogy a németek hogyan engednek be egy kamugólt Ghánának, ezzel bemasírozva a VB elődöntőjébe.
Nyilván megvolt az esélye egy szerb csodának, de a 88. perc után egyértelművé vált, hogy mindjárt jön a gól, amiről évtizedekig tartó sportdiplomáciai vita fog kezdődni. A sport világában gyakran használják a "kezükben van a sorsuk" kifejezést. Ez azt jelenti, hogy ha nyernek, akkor semmi sem akadályozhatja meg továbbjutásukat. Gólt lőni viszont nehezebb, mint kapni. Éppen ezért EZ volt a tökéletes "kezükben van a sorsuk" szituáció.
Akiben felmerült, hogy "ez a hülye miért akarja, hogy bundázzanak a vébén" megjegyezném, hogy itt nem bundáról van szó. Itt a rendszer defektjének kiaknázása a cél, amit a legtöbb sportágban 1-2 ilyen szituáció után gyorsan be is tömnek. Az amerikai major sportágakban ott volt például a "tanking", ami azt jelentette, hogy biztos kiesés esetén a csapatok a lehető legrosszabb mérlegre mentek rá, hogy övék legyen az első draftcédula. Ezt az NBA-ben a lottery létrehozásával oldották meg.
Bár nyilván nincs tökéletes megoldás, és akár tetszik, akár nem, a sportban mindig jelen lesz a szerencse, itt a szerencse már rég helyettesítve lett a taktikával. Miért nem lehet megoldani, hogy a csoportkör után sorsolják össze az elsőket a másodikakkal? (a kérdésre tudom a választ, csupán költőinek szántam)
A cikk írásának pillanatában az olaszok éppen azon vannak, hogy kiejtsék magukat a vébéről, de holnap még vár ránk egy csapat, amelyik ugyanebben a cipőben jár (Spanyolország). Az ő mérkőzésük a Brazília - Portugália "halálcsoporti csoportrangadó" után kerül lebonyolításra. A brazilok biztos továbbjutók, míg a portugálok kockázata is csak annyi, hogy Elefántcsontpart 8 góllal veri Észak-Koreát. Ezt pedig Kim Dzsong Il nem nézné tétlenül, így ennek esélye gyakorlatilag szintén nulla.
Kérdés, hogy a spanyolok mit kezdenek az ölükbe szakadt információval. Bár Portugália és Brazília között nincs akkora tudás- és formabeli különbség, mint az angol-argentín párosnak szemben az USA-val és Dél-Koreával. Egy biztos, a spanyolok a tábla teljes tudatában lépnek pályára. Tehetségük alapján nem eshetne nehezükre úgy, és annyival nyerni, amennyivel szeretnének.
A kérdés már csak az, hogy véghez tudják-e vinni.
EDIT: Elnéztem a csoportmeccsek sorrendjét. A helyzet ugyanúgy igaz a Spanyolokra, mint az eredeti gondolatmenetben a brazilokra.
